Helytörténet


A legrégebbi leletek

 

Buda területe az őskortól kezdve lakott volt. Ezt számos peleolit (őskőkori) lelet támasztja alá, melyek egyidősek a híres vértesszőlősi lelettel. A legjelentősebb régészeti szenzáció az 1984-ben feltárt farkasréti Denevér-völgy, ami Európa második legrégebbi kovakőbányája. (Az eddig legrégebbi a 2004-ben feltárt miskolci Avas-hegyi bánya.) A leletek gazdagságát a vízfolyások konzerváló hatásának köszönhetjük – 185 darab igen ritka szarvasagancsból készült bányászszerszám került elő, melyek a Történeti Múzeum „ősi népek – antik kultúrák” című állandó kiállításán tekinthetők meg (fotó: Kérész Gyula felvétele, Forrás: Hegyvidék 2004.IX.08.).

A feltárást végző régészek, Gábori Miklós és G. Csánk Veronika C14-es vizsgálatokkal megállapították, hogy a Denevér-völgyi kovakőbányában 40 000 évvel ezelőtt már dolgoztak emberek. (A világ addig ismert kovakőbányái nem régebbiek 9-10 ezer évnél.). A bányában külszíni fejtéssel nyert kovagumókat kvarcit ütőkövekkel aprították, majd ezt kőszerszámok készítése során használták. Az itt bányászó, vadászó, gyűjtögető emberek több helyről érkezhettek; és a bányát több ezer éven keresztül fejthették.

Szkíták, kelták, rómaiak, avarok

A későbbiekben számos nép jelent meg a Buda környéki hegyekben: ie 700 körül szkíták éltek az Ördög ároknál, majd Kr.u. 300 táján kelta törzsek érkeztek Budapest mai területére. Kr.e. I. században a terjeszkedő Római Birodalom elfoglalta a Dunántúlt. Kezdetben katonai táborok hálózták a Duna-partot, majd egyre több civil érkezett, akik az újonnan alapított városokban telepedtek le.

A népvándorlás korából két avar sír került elő Farkasréten az 1890-es években. Az egyik avar sír a Farkasréti temető területén, a másik mellette, a Törökbálinti út 15.sz. háznál feküdt. A sírok leletei (bronzcsatok, kardfülőn lévő üvegbetétes gombok, övveret) a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek. Fotók a Nemzeti Múzeum adattárában találhatók.

A Farkasréti tarsolylemez

 

Igazi szenzációnak számított, amikor 1909-ben egy sírásás folyamán honfoglalás kori magyar sírra találtak a Farkasréti Temetőben. A Nemzeti Múzeumba került leletek között szereplő kardpenge, markolat, csontból készült jogarszerű gömb, ezüst szíjvégek és ezüst pitykéken mellett, kiemelt jelentőségű a több veretből álló aranyozott tarsolylemez. (ld kép és fotó).

A vereteket ezüstből öntötték, majd aranyozták, végül aklaszegekkel bőr tarsolyra erősítették. Mindegyik veret közepe áttört volt, ahol egykor ékkő vagy üvegpaszta berakás ülhetett. A Vág menti honfoglaló nemzetség egyik tagját és az udvar rangos képviselőjét sejtik a régészek a viselő személyében. A lelet igazi régészeti ritkaság: a tarsolylemezek egyedül a magyarságra jellemző régészeti leletek, melyekből eddig összesen 34 darabot ismerünk. Ebből egyik, a Budapest-Farkasréti tarsolylemez.

Pár szó a tarsolylemezekről

(Forrás: Nyers Csaba: Elődeink legjellegzetesebb, legősibb ötvös remekművei, Rajz: Dienes István)

A tarsoly szőttes textilből, nemezből, de legtöbbször bőrből készült, amelyben apró kézségeket és tűzszerszámokat: pattintó acélt, kovakövet és száraz taplót tartottak. A tarsoly viselésének módja a lovas harcmodorhoz illeszkedett; az övre függesztett tarsoly nem akadályozta a harcost mozgásában. (Dienes ábra a viselés módjáról)

A tarsolyok fedelét borító vörösréz, aranyozott ezüst vagy ezüst vereteket hívjuk tarsolylemezeknek, amelyek a díszes fegyverzetű és ruházatú magyar fejedelmek, nemzetségfők méltóságjelvényei voltak. A tarsolylemezek egyedi díszítő motívumai (életfák, istenfák és tudásfák, melyeket végtelen hálóba szőtt növényi indák, levelek és bimbók fognak közre) jelképes üzenetet hordoznak.

Burgerland és Wolfswiese?

A budai városrészek ma ismert neveinek névadója Döbrentey Gábor író, nyelvművelő és nyelvújító, az MTA első titkára, aki Kazinczy Ferenccel egyetemben a nemzet újjászületésének lehetőségét a magyar nyelv megújulásában látta. Hosszas történelmi, levéltári kutatások alapján javaslatot készített Buda tanácsa részére csaknem ötven hegyvidéki dűlő, hegycsúcs és forrás átkeresztelésére, melyek akkor még a szinte teljesen néptelen területek voltak, de német neveket viseltek. Az új magyar nevekről készült javaslatokat a tanács 1847. június 17-i ülésén jegyzőkönyvbe vette, és ellenszavazat nélkül elfogadta.

Döbrentey Gábor, a természetben rendezett nagyszabású „keresztelővel” is emlékezetessé akarta tenni a polgárság számára ezt az eseményt, mely során vendégekkel és zenével kísérve felsétáltak a „Himmel”, átkeresztelt nevén Tündérhegyre, majd felolvasta az egyhangúlag helybenhagyott új magyar helyneveket.

Döbrentey Gábor nemzeti önérzetére és bátorságára vall, hogy mindezt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc előtt egy évvel vitte véghez, amikor Pestet és Budát többségében német polgárok lakták. Burgerland és Wolfwiese is akkor kapott újra magyar nevet; előbbi a korábbi magyar helynevet vette vissza és vált Sasaddá, míg utóbbi a német tükörfordításból lett Farkasrétté.

Döbrentey „keresztelője” arra ösztönözte a későbbi városvezetőket, városvédőket, hogy újabb, a hagyományhoz kapcsolódó, magyar nevek alkossanak.

Farkasrét eredete

Farkasrét a Sas-hegy és Márton-hegy által határolt, a Széchenyi-hegy déli – délkeleti lankáit foglalja magába. Német nevét (Wolfswiese) valószínűleg a XVII. század végén kapta az ide települő német gazdáktól. A név a feltételezések szerint az itt tanyázott farkasokra, vagy az itt sok helyen nagy mennyiségben előforduló mérgező – és egyúttal gyógyító – növényre, a farkasalmára (Aristolochia clematitis) utal. Magyar nevét az 1847-ben zajló “Dűlőkeresztelő” során kapta, így lett tükörfordítással: Farkasrét. Napjainkban Farkasrét nagy részét az 1894-ben kialakított Farkasréti temető fedi.

Sasad-falu

Buda város történetében egészen a 19. századi filoxéravészig kiemelkedő szerepet játszott a bortermelés. Szőlőhegyei szinte körülölelték a várost. Egyik fő termőhelye Sasad volt, amelynek neve az esztergomi székeskáptalannak járó „sasadi bor-tizedeket” számba vevő, XVI. századi összeírásaiban maradt fenn.

A kora Árpád-korban (XIII.sz.) létesült Sasad falu, amely feltételezhetően a Sas-hegy déli lejtőjén terülhetett el, pontos helyét máig nem sikerült meghatározni. Egy része királyi birtok, más része a Nána Beszter nembéli Berki nemzetség birtoka volt. Sasad falu a középkor végére teljesen elnéptelenedett, területét Hunyadi Mátyás Buda városának adományozta. A lakatlanná vált falu területén lévő szőlőket a budai polgárok művelték tovább.

A városrész újkori története

Sasad és Farkasrét egészen a XIX. század közepéig erdővel és elsősorban szőlőbirtokokkal borított terület volt. A XIX. század második felében jelentek meg az első villák, amire nagy hatással volt többek közt Jókai Mór példája is. A kezdetben kiránduló- és nyaralóhelyként népszerűvé váló területek, a szőlők pusztulása után, gyors ütemben kezdtek beépülni.

 

 

A folyamatot nagyban gyorsította az 1874-ben megnyílt Fogaskerekű vasút, majd a fokozatosan fejlődő tömegközlekedés (Fotó a Németvölgyi úti villamos sínpálya építéséről – 1902., Forrás: Id. Frivaldszky János) Sasad a XI., míg Farkasrét a XII. kerület része, e kerületek azonban csak 1930-ban, Budapest közigazgatásának átszervezése kapcsán, az I. kerület egyes részeinek leválásával jött létre (térkép: 1930-as évekből).

Forrás:

Ráday Mihály: Budapest teljes utcanév-lexikona 2003.
Magyar Nemzet Online, Látótér: “Hogyan lett Saukopfból Disznófő?”
Balázs Géza: A budai dűlőkeresztelő
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. A-K, L-Zs. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
Ráday Mihály szerk.: Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter, Budapest, é. n. (2003)
forrás: Hegyvidék, 2004. november 3.szám, szeptember 8. (Kérész Gyula)
Dienes 1973, 177-213.
Forrás: Hegyvidék 2006. január 25. A Hegyvidék a kezdeti időkben
SZAKÁLY FERENC – SZŰCS JENŐ: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából

Vélemény, hozzászólás?



Farkasréti Általános Iskola
1112. Budapest, Érdi út 2.
Tel.: (061) 319-3408
Fax: (061) 309-5050

Látogassa meg
az iskola honlapját is!







Támogatóink



VALDOCCO cukrászda
Bp. V. kerület,
Múzeum krt. 7.




AUGUSZT Pavilon Cukrászda
Bp. XI. kerület,
Sasadi út 190.



Partnereink



Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület
Bp. XI. kerület,
Tájék utca 26.


Letölthető kiadvány